Lucero y Joan Sebastian - Golondrinas viajeras
Átszeltük a határt és a tengert,
Együtt szálltunk szembe a viszontagságokkal,
Dacoltunk ezernyi viharral,
Hogy megérhessük a hajnalt.
Fáradt szárnyakkal érkeztünk,
Elfáradtak a sok repülésben
A szűk völgyeken és hegygerinceken át,
De szeretnénk még énekelni.
Vándorfecskék vagyunk,
Megállás nélkül repülünk,
Vágyálmainkért epedve,
De mindig csak fészkelőhelyet keresve.
Vándorfecskék vagyunk,
Megállás nélkül repülünk,
Vágyálmainkért epedve,
De mindig csak fészkelőhelyet keresve.
Ha a múltra tekintünk nem hibáztatunk senkit,
A jelent gondolkodás nélkül éljük át,
Hátha holnap új határok kelnek,
És új szeleknek bonthatunk vitorlát.
És újult szárnyakkal megyünk tovább,
Erős, új szárnyakkal repülünk,
A szűk völgyeken és hegygerinceken át,
És még mindig lesz kedvünk énekelni.
Vándorfecskék vagyunk,
Megállás nélkül repülünk,
Vágyálmainkért epedve,
De mindig csak fészkelőhelyet keresve.
Az úrnőd vagyok
És már van hova fészkelnünk